Bálint a legfénylõbb kincs
forrás: Niczky Emõke, Anyák lapja 2001/05
Egerszegi Krisztinát, a sportolót, a televíziós
mûsorvezetõt, az egészséges életmód
jegyében munkálkodó szakembert nem kell bemutatni.
De Egerszegi Krisztinát, az édesanyát és
szeretõ feleséget, a családjáért
élõ fiatalasszonyt kevesebben ismerik.
Szerényen mutatkozik be, kislányosan mosolyogva. Ez a
mosoly olyan egérkés; nincs benne semmi fölényes.
Azonnal elõveszi a családi fényképeket,
s mielõtt az asztalra tenné, tekintetével még
egyszer végigsimogatja õket. Nem mondja, de szavak nélkül
is érzékelni: a sok-sok fénylõérem
és trófea ellenére ezek a képek jelentik
az igazi kincset. Pontosabban az a csöppség, aki a hajdani
Egérkét, késõbb Egért, Krisztinát
nemsokára így szólítja majd: mama.
A kutyus csokija
A nagy szerelem akkor köszöntött be, amikor
Krisztina végleg visszavonult a versenysporttól. Volt
szponzorcége kérte föl: dolgozzon nekik, mert egyénisége,
népszerûsége és egészsége példakép
lehet a legfiatalabb korosztály elõtt. Éppen lezárult
az akkori gyerekprogram, amikor Krisztina egy neki igen vonzó
férfiúba, Vigassy Ádámba botlott.
- Ô volt az egyik szervezõ - emlékezik Krisztina.
- Természetesen beszédbe elegyedtünk, s már
az elsõ mondatok után nagyon sok közös vonást
fedeztem föl Ádámban. Valahogy az volt az érzésem,
mintha már régóta ismernénk egymást.
Egy szelet csokit is adott nekem, amit egyébként a kutyusának
tett félre. Aki ismeri Ádámot, tudja, milyen jelentos
gesztus volt tole, hogy a kedvence finomságát másnak
adja. Hazafelé azon kaptam magam, hogy mindig õ jár
az eszemben. Másnap arra ébredtem, hogy ismét rá
gondolok. Aztán nem sokkal késõbb, azt a feladatot
kaptam, hogy hívjak meg sportolókat egy új termék
bevezetése alkalmából tartott rendezvényre,
és így felhívtam Ádámékat
is. A kezdeti néhány hivatalos mondat után azt
vettem észre, hogy már majdnem egy órája
beszélgetünk.
Majd egy év múlva
Krisztinát megdöbbentette, hogy Ádám
világszemlélete szinte teljesen egyezik az övével,
elsõsorban ami a családot illeti.
- Nekem a család nagyon fontos, szent dolog. Ádám
szülei hét gyermeket neveltek föl szeretetben, becsületben.
Mi ketten vagyunk testvérek, nagyon szoros lelki közösségben
élünk a novéremmel. Nem is tudnám elképzelni
az életemet másképp, mint ahogyan most is lakunk,
az o családja, az enyém, illetve a szüleink, néhány
lépésre egymástól. Ádámban
rögtön fölfedeztem ugyanazt a ragaszkodást a családhoz,
mint ami bennem is él. Megismerkedésünk után
két héttel azt mondta nekem, hogy a kapcsolatunk elso
évfordulóján feleségül vesz. Nem mertem
beleélni magam, mert volt már csalódásom.
Legbelül persze reménykedtem.
Ádám idegenkedett a szokványos lánykéréstol.
- Úgy tervezte, hogy egy népi hagyomány jegyében
kéri meg a kezem a szüleimtõl. a tradíció
szerint eljön hozzánk, és távozáskor
szándékosan ott hagyja a kabátját. Ha másnap
az ajtó elõtt kiakasztva találja a ruhát,
kudarcot vallott. Ám ha nincs ott a kabátja, az azt jelenti,
hogy a családom elfogadta ot. Nekem is nagyon tetszett az ötlet,
de aztán észbe kaptam, hogy az édesanyám,
akivel nem szerettük volna elõre megbeszélni a forgatókönyvet,
biztosan Ádám után viszi a kabátját,
nehogy megfázzon. Letettünk hát a szimbolikus hagyományról,
és Ádám a manapság szokásos módon,
szóban kérte meg a kezemet. A szüleim nagyon boldogok
voltak, egyrészt azért, mert engem is annak láttak,
másrészt õk is megszerették a jövendõbelimet.
Pékné módra
A fiatal házaspár úgy döntött:
ha egy új élet közéjük akar érkezni,
jöjjön, amikor a természet gondolja. Krisztina novemberben
érezte úgy eloször, hogy áldott állapotban
van.
- Volt otthon terhességi tesztem, megcsináltam, és
pozitív lett. Csodálatos, egyben furcsa érzés
volt. Ádám éppen a fürdõszobában
volt, rányitottam az ajtót, és kissé hitetlenkedve,
megmutattam neki a tesztet. Eloször föl sem fogta, mirol van
szó. Jó, bólintott, majd hosszú másodpercek
után tudatosult benne, amit látott. Egymás nyakába
borultunk. Azért néhány nap múlva megismételtem
a tesztet, és akkor még erosebben rajzolódott ki
a két kék csík. Anyunak elmondtam, de kértem,
hogy tartsa meg magának az örömhírt, és
el ne mondja senkinek. Másnap fölhívtam az orvosomat,
dr. Demeter Jánost, és elújságoltam neki
a hírt. Ô is nagyon örült, és mondta,
hogy menjek be hozzá. Az elsõ alkalommal csak beszélgettünk.
Elmondta, hogy a babavárás mivel jár, és
rá egy hétre csinálta meg az elsõ ultrahangot,
amin már látszódott egy pici lüktetõ
pont. Úgy terveztük, hogy a legfõbb karácsonyi
ajándék gyanánt jelentjük be a hírt
a leendõ nagyszülõknek és a család
többi tagjának, de a nõvéremnél elõbb
kitudódott. Az egyik közös vásárlás
után épp hogy csak hazaértünk, és rosszul
lettem. A sógorom akkor fogott gyanút, amikor egy vacsorán
csülköt kértem pékné módra. Rám
nézett, és megkérdezte, biztos-e, hiszen a csülöknek
nincsenek szárnyai. A húsok közül ugyanis csak
a sovány szárnyasokat eszem.
A karácsonyi nagy asztalt nyolcan ülték körül:
Krisztina szülei, nõvérének családja,
illetve a fiatal pár. Ádám így szólt:
jó étvágyat, boldog karácsonyt kívánok
mind a tízünknek. A beavatottak értették a
célzást, Krisztina édesapja viszont hirtelen nem
fogta föl, amit hallott. Vacsora közben ejtette ki a kanalat
a kezébol, amikor megértette, hogy nem csak Krisztina
nõvérénél lesz ismét unoka.
Krisztina édesanyja egy apró bébicipõt horgolt,
becsomagolta, majd az ajándékot a kismama átadta
a férjének. Noha Ádám már tudta,
hogy gyermekük lesz, elérzékenyült a cipõcske
láttán. Mint mondja, Krisztina jóval elõbb
érezte már az állapotát, mint ahogy "szokás".
a mindennapos torna hasizomfejleszto gyakorlatai már az elsõ
napokban nem estek neki jól, ezért abbahagyta azokat.
Bálint, a pontos baba
A gyermek mintha tudta volna, a mamája életében
az idõ fontos tényezõ, a kiírt napon érkezett.
- Július 27-re voltam kiírva, s a július elején
végzett vizsgálat szerint már egyujjnyira nyitva
volt a méhszájam. Izgultam, hogy a baba ne jöjjön
elõbb, mert az orvosunk, Demeter János, szabadságra
ment. a meghatározott napon burokrepesztéssel indult meg
a szülés. Nem volt könnyû, és nem is tudtam,
hogy az orvosban fölmerült a vákuum lehetosége.
Én csak arra emlékszem, hogy õ és a párom
végig biztattak, hogy jól csinálom, minden halad
a maga útján. Ez adott erõt, mert egyébként
már nagyon kimerültem. De hogy tulajdonképpen nem
tudtam a problémáról, jobb volt, mert sikerült
természetes úton világra hoznom a kisbabánkat.
Csak az tûnt föl, hogy eleinte csupán Ádám,
Demeter doktor és Erzsike, a szülésznõ voltak
mellettem, majd délután már legalább tízen
szorongtak a szobában. Aztán gyermeksírást
hallottam, és tudtam, hogy a mi babánk érkezett
meg.
Krisztina mindenképpen szeretné, hogy Bálintnak
testvére is legyen.
- Nem tudom, hány gyermeket hozunk még világra,
de Bálintot nem hagyjuk egyedül. Valószínûleg
nem lesz akkora családom, mint Ádáméknak,
bár fölösleges elõre tervezni. Azon is múlik,
hogy az ember hány gyermeket tud fölnevelni nagyobb gond
nélkül. Most a kicsi köti le minden energiámat,
figyelmemet. Nagyon fontos a családom, hiszen amikor abbahagytam
a sportot, hirtelen olyan világba csöppentem, amely addig
ismeretlen volt nekem, noha az emberek zöme ezt éli. Hála
szüleimnek és Ádámnak, könnyen ment az
átállás. Ma már nem hiányzik a versenyzés.
az ember elszokik a dolgoktól, azoktól is, amelyek addig
kitöltötték minden percét. az eddigi életemet
lezártam, és újat kezdtem. Ha a versenysporthoz
valaha is közöm lesz megint, azt a gyerekekkel kapcsolom majd
össze. Nekem már a legkisebbek jelentik az életcélt.