- Sportolóként gyerekfejjel kezdted el járni a világot, sokan egész életükben nem utaznak ennyit. Lehet szeretni az ilyen mértékû, immáron állandósult világjárást?
- Õszintén szólva az edzõtáborokért - legyenek a világ bármely pontján - nemigen rajongok. Igaz, hogy nagyon jó dolog olyan helyekre eljutni, ahova talán más körülmények között sohasem utazhatnék, de ezek az utak azért nem kimondott nyaralások. Ha pihenésrõl, kikapcsolódásról van szó, akkor azt sokkal inkább valahol itthon Magyarországon - többnyire az érdligeti telkünkön - teszem. Éppen eleget vagyok távol!
- Még mindig egy kis világjárás: van e kedvenc városod?
- Kettõ is. Szöul azaz az olimpiai, illetve Athén, az Európa-bajnoki gyõzelmem helyszínei.
- Évek óta a világ legjobbjának lenni egy rendkívül kemény sportágban; nap mint nap sok-sok kilométert legyûrni a medencében - rendkívül embertpróbáló dolog ... Lehetséges még ennyi idõ után is örömet találni az úszásban?
- Egyre kevesebbet. Nem titok, van úgy, hogy néha leülök, magam elé meredek és keresem a választ, hogy egyáltalán miért is csinálom még mindig ezt az egészet?
- A jelek szerint minden alkalommal csak sikerül megtalálni a választ...
- Ez egyetlen szó: olimpia ... Minden, ami utána következik, csupa kérdõjel. Nincs kizárva úszópályafutásom befejezése sem. S ha már a jövõ került szóba, a "civil" életemet illetõen talán még több a kérdõjel .. Jövõre túl leszek az érettségin; ilyenkor szokták mondani, hogy kilép az ember a nagybetus Életbe ... Régebben állatorvosnak készültem, azután elképzeltem már magamat cukrászként vagy valamilyen kereskedelmi pályán is. Egyelõre azonban még várat magára a végleges döntés. Egy biztos, mindenképpen szeretnék továbbtanulni!
- A jövõ után egy kis múlt ... Már komoly versenyzõnek számított, amikor kortársai nagy többségének még az igazi elfoglaltságot a hajasbaba jelentette ...
- Óvodás voltam, amikor egy fiatalember jelentkezett az óvodában, hogy - mint késõbb kiderült, nem is egészen legálisan - kis gyerekeket oktat úszásra; akinek kedve van, lehet nála jelentkezni. Édesanyámék beíratták a nõvéremet és engem is, higy megtanuljunk úszni. Nõvéremrõl, Kláriról hamar kiderült, hogy tehetséges, õt ott is tartották; én pedig idõközben elkezdtem mûvészi tornázni. Tulajdonképpen a gyermeki akaratosságomnak köszönhetõen lettem végül én is úszó. A nõvéremet ugyanis édesanyám mindig elkísérte az edzésre, mert oda sokat kellett utazni, ezt a "megkülönböztetést" én pedig nem vettem jónéven; addig-addig hisztiztem, mígnem én is a medencében találtam magam ...
- A kezdettõl folyamatosan a Bp. Spartacus sportolója, néhány héttel ezelõtt azonban kishíján megszakadt az évtizedes kapcsolat...
- Személy szerint én nem nagyon bonyolódtam bele ebbe az átigazolási hercehurcába, tettem tovább a dolgomat, edzettem, ahogy egyébként is edzettem volna. Engem igyekeztek távol tartani ezektõl a problémáltól. Az edzõmet, Kiss Lászlót sokkal jobban megviselte az egész, az õ energiáit emésztette fel igazán. Nekem csak a jó hírekrol számolt be mindig, hogy megkíméljen a felesleges idegeskedéstol. Végül is az anyagi problémák rendezõdtek, maradtunk mindannyian.
- Nehéz lett volna a "szakítás"?
- Pici korom óta itt sportolok, egyszerûen el sem tudom képzelni, hogy máshol ússzak. Ezer és egy szállal kötõdöm az egyesülethez, mindig is azt mondtam, ha el kell mennem a Szpariból, inkább abbahagynám az úszást. Ennek ellenére azt hiszem, Laci bácsinak és az édesapámnak teljes mértékben igaza volt, amikor kényszerûségbol szembekerült a vezetéssel.
- Versenyezzen a világ bármely pontján, bármely viadalon, egy ország várja a híreket sikereirõl, gyozelmeirõl ... Miként jelentkezik ez otthon, a családi körben?
- Nem mondják, hogy nem baj, ha nem nyersz, mint ahogy azt sem, hogy mi is gyõzelmet várunk toled... Pontosan tudják, mennyire zavarna, ha otthon is ez lenne a téma. A család a világversenyek elõtt is éli a megszokott napi életlét; amikor eljön az utazás napja, csak akkor következik néhány "kötelezõ" aggódó mondat, hogy vigyázzak magamra. Az eredményekrol csak akkor esik szó, amikor azok már megvannak, vagyis utólag.
- Jöjjön akkor egy kis szakma ... Melyik szám az igazi kedvence?
- Talán a vegyesre készülök most a legszívesebben. Igaz, hogy ez a négyszáz méter fárasztóbb, mint a rövidebb számok, de nem olyan egyhangú: az igénybevételnél nagyobb a vonzerõ - épp a változatossság miatt! Mondhatom azt is, hogy vegyesúszásban szeretnék a leginkább ismét bizonyítani.
- Általános vélemény, hogy Egerszegi Krisztinának már jó ideje nem a vetélytársak, csak az óra, az idõ az ellenfele ...
- Mindenki azt várja tõlem, hogy az olimpián nyerjek - háton és vegyesen is. Ami az utóbbit illeti, egyáltalán nem lehet mondani, hogy ebben az úszásnemben én vagyok a világon a legjobb, a legyõzhetetlen. A nemzetközi mezõnyben négyszázon van hozzám hasonló teljesítményre képes úszónõ nem is egy ... Ami meg a hátúszást illeti, az sem kizárt, hogy éppen az olimpián ugrik ki egy új, nagy tehetség - ahogy ez velem is történt annak idején Szöulban.
- Hogyan lehet elviselni az esélyességnek ezt a - Szöul, azaz 1988-tól sorozatban elért ragyogó eredményei miatt kialakult, végülis azonban a - megszokottnál sokkal nagyobb terhét?
- Csupán az zavar, hogy úton-útfélen azt hallom, három olimpiai aranyat várnak tõlem Barcelonában. Ezt így elõre kijelenteni több, mint merészség ... Természetesen minden körülmények között szeretném megvédeni olimpiai bajnoki címemet, de könnyen meglehet, hogy ez "csak" egy aranyérmet fog jelenteni. Azt hiszem, az sem lenne kis dolog, ha négy év után kétszáz háton megvédeném az elsõségemet!
- Nem hiányzik az igazán komoly ellenfél a hazai mezõnyben?
- Biztosra veszem, hogy sokkal jobb lenne, ha itthon is megszorongatnának vagy küzdelemre kényszerítenének a versenyeken. Egyelõre azonban csak az edzõi szigor az, ami "megzavar", ha esetleg lazítanék.
- Milyen a viszonya az ellenfelekkel a nemzetközi mezõnyben?
- Azt mondják, ahol két nõ együtt van, ott már sok jóra nem lehet számítani - mi pedig ugye nyolcan állunk egy-egy döntõ elõtt a rajtköveken. Ennek ellenére semmiféle személyes rivalizálás nincs közöttünk, mint ahogy túl szoros kapcsolatom sincs az ellenfeleimmel. Köszönünk egymásnak, egy-két barátságis szó, ennyi. Ahhoz sajnos még nem tudok elég jól angolul, hogy komolyabban is elbeszélgethessünk.
- Szinte nincs olyan nap, hogy Egerszegi Krisztina a tévébõl, újságból, plakátról ne köszönne vissza az emereknek ... Meg lehet szokni ezt az évek óta tartó hallatlan népszerûséget?
- Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de mostanában viszonylag kevesebben ismernek meg. A legtöbb emberben a "kislány Egerszegi" képe él, márpedig én elég sokat változtam az évek során ... Õszintén szólva nem is bánom, hogy ez így van. Persze, attól azért nem kell tartanom, hogy elfelejtettek volna ...
- Edzõk, menedzserek, uszoda ... egy meglehetõsen zárt világ, amelyben már hosszú ideje él ...
- Az a legnehezebb, amikor az iskolatársaim elmennek a nyáron a szünidõben nyaralni, nekem pedig megy minden ugyanúgy tovább, mint addig. Valóban, néha terhes ez a bezártság. Alapvetõen én sem különbözöm a kortársaimtól: szeretek szórakozni, a divattal, egy kicsit a háztartással, az igazi nõi dolgokkal foglalkozni. Már jó ideje mindig azzal bíztatom magam, na, még ez a nagy verseny, mlg ez a félév fontos, ezt még ki kell bírnom ... Nos, az elkövetkezendõéppen egy ilyen fontos félév lesz 1992 júliusának végéig.