Örök vita a lapokban: tegezheti-e az újságíró
riportalanyát. A válasz többnyire: nem. Ám
vannak kivételek, mint például a világklasszis
úszó, Egerszegi Krisztina esetében. Még
gyerekként ismerte és szerette meg egy ország,
ám Krisztina mostanra komoly hölgy lett. A hölggyel,
akivel jó ideje tegezõdünk, ezúttal is maradtunk
a bevált gyakorlatnál.
- Azért egyszer eljön az az idõ, amikor a lépcsõházban
"kezicsókolom nénivel" köszönnek majd
a gyerekek, ugye?
- Az még messze van, bár az úszóovisok már
mondták, hogy csókolom. De Krisztina néni még
nem voltam.
- A többiek most vacsoráznak, te pedig leültél
velem beszélgetni. Nem vagy éhes, vagy ilyen késõn
már nem szeretsz enni?
- Most nem kívánok semmit, bár imádom a
hasam. Fõleg az édességekért vagyok oda.
- Ahogy elnézlek, nem okoz gondot, ha sokat eszel.
- Nem, bár az edzõm számon tartja a versenysúlyomat.
Ha akad fölös kiló, ami néhányszor már
megesett, akkor kezdõdik a fogyókúra. Nálunk
azért a túlsúlyost sem zárják ki,
legföljebb utolsó lesz. Azért ilyesmi velem nem esett
meg. Se elhízott, se utolsó nem voltam még.
Csak ha haragszik
-Azért sem kell rád szólni, hogy hangos vagy.
Sõt még a végén nagy csönd lesz a kazettán,
hiába ülök közel a magnóhoz. Szoktál
egyáltalán kiabálni?
- Csak ha haragszom.
- Pedig nem úgy nézel ki, mint aki képes bárkire
is haragudni.
- Azért Laci bá'-ra (Kiss László, Egerszegi
edzõje) tudok. Néha úgy meghajt edzésen,
és olyanokat mond ...
- Talán mert látja, hogy nem fûlik a fogad a
munkához.
- Lehet. Minden attól függ, milyen a kedvem. Ha rossz, akkor
tényleg utálok úszni, kínszenvedés
minden hossz. Olyankor aztán leginkább hazamennék.
- Már mondtad, hogy otthon érzed magad a legjobban.
Ez azt jelenti, hogy csak ritkán mozdulsz ki hazulról?
- Azért nem vagyok otthon ülõ típus. Bár
diszkóba nem szívesen járok, de színházba,
moziba annál inkább.
- És olyankor örülsz, ha felismernek?
- Néha kellemetlen, ha az arcomba bámulnak, ám
nem is olyan rossz népszerûség.
Csillililli-köröm
- Ha annyit úsznék, mint te, messze elkerülném
a strandokat, a Balatont.
- Ezen már gondolkoztam, de mit tegyek, ha a nagy meleget csak
a vízben lehet kibírni. A Balatonba nem úszni megyek
be, csak lubickolni.
- Mindenesetre látszik rajtad, hogy szeretsz napozni. Szépen
lebarnultál Ausztráliában.
- Miért, így nem nézek ki jól? Persze, azért
nem bírok órákig aszalódni a napon.
- Könnyen megeshet, hogy az edzések idõszakában
nem is hagynák.
- Hát, aligha.
- És a körmöd? Kicsit feltûnõ ez a
kék szín.
- Nem tetszik? Az országos bajnokságra pingáltam
ki. Egyébként nem kék, hanem csillililli, vagy
mi a fene a neve.
- Mit szóltak hozzá a többiek?
- Ki miként reagált. De nem mindenkinek adok a véleményére.
- Kiére adsz?
- Például Darnyiéra. Nagyon szeretem Tamást.
Nem, nem vagyok szerelmes bele, csak kedvelem.
Szurkolni jó
- Miközben vártam rád, Tamással is beszélgettem,
többek között rólad is. Csak jót és
szépet mondott.
- Ennek örülök, hiszen õ a példaképem.Csodálatos
az akaratereje. Versenyeken jobban izgulok, amikor õ úszik,
mint amikor én. Az olimpián például rekedtre
ordítottam magam a négyszáz vegyes alatt.
- Láttalak az országos bajnokságon is, ahogy
kereplõvel szurkoltál. Most kinek szólt a bíztatás?
- Lényegtelen. Na jó, megmondom. Rózsa Norbinak
drukkoltam. Bár végül is nemcsak neki, hanem Pucinak
is.
- Ki az a Puci?
- Hát a Puci az a Tamás.
- Ezek szerint mindegyikõtöknek jutott becenév:
Szabót Joe-ként ismerjük, te pedig már mindenkinek
Egér vagy. Ha Krisztinának szólítanak, nem
is figyelsz oda?
- Figyelek azért, de furcsa, ha így neveznek. Még
akik nem Egérnek hívnak, azok sem mondják, hogy
Kriszta. Otthon például Maci vagyok, Laci bá'-nál
pedig Kisbanya vagy Boszi. Másoknak Egér. Megszoktam,
nem zavar.
- Az sem zavar, hogy ellenfeleid azt kívánják,
bárcsak zárnának ki hibás forduló
vagy rossz rajt miatt, mert különben nem gyõzhetnek
le?
- Tudom, szörnyû esélytelenül kõre állni,
de nincs lehetetlen. Ahogy én megvertem a keletnémet és
amerikai úszókat, úgy engem is legyõzhet
bárki.
Porsche-szerelem
- Harmadikos gimnazista vagy. Napi nyolc óra edzés
mellett jut idõd az iskolára?
- Nem sok. Naponta két órára jártam, ám
november óta a közelébe sem voltam a Vörösmartynak.
Most majd tanárokat fogadnak mellém, így talán
sikerül pótolnom a lemaradásomat.
- Tudom, kevés sportoló beszél szívesen
a tanulásról, mégis, áruld el, milyenek
a jegyeid!
- Közepesek.
- Mi lesz, ha befejezed az úszást? Gyengécske
bizonyítvánnyal nem kezdhetsz túl sok mindenhez.
- Ötévesen még állatorvos akartam lenni, késõbb
cukrász. Most éppen nem tudom, mi lesz velem. De ráérek,
hiszen a barcelonai olimpiáig biztos, hogy nem hagyom abba.
- Nem úgy nézel ki, mint akit nagyon izgat a tanulás.
- Nem akarom azt mondani, hogy utálom az iskolát, mert
még megtudják, és megbuktatnak.
- Nem érzed úgy, hogy amíg hasonló korú
társaid élik az életüket, addig te kimaradssz
sok-sok jóból?
- Kicsit rossz, hogy kevés a szabad idõm, de azért
nem fogok sztrájkolni, hogy több legyen. Különben
is, nekem sokat jelent, hogy örömöt szerezhetek másoknak
az eredményeimmel.
- És mivel szerezhetnénk örömöt neked?
- Egy Porschével. Most ne nevess, tényleg így van.
Jó, azért boldog lennék, ha vb-t vagy újabb
olimpiai aranyat nyernék, de nagyon szeretnék egy ilyen
csodaautót is.
- Hát, nagy feltûnést keltenél vele.
- Legföljebb elmaszkíroznám magam. De tényleg!
És elmennék a Puci élménybeszámolójára
autogramot kérni tole.
- Nagyon elszaladt az idõ, a többiek már befejezték
a vacsorát. Csak még egy utolsó kérdés:
mi lesz a világbajnokságon?
- Errõl hadd ne beszéljek, majd ott kiderül.